Isabella egy teljesen átlagos tini lány, aki nem rég kezdte a gimit, pontosabban 15 éves. Még ő sem találja a helyét a világban, de van egy igaz barátja aki azon van, hogy ebben segítse őt és a legnehezebb pillanatokban a támasza legyen. Nehéz lehet, mi? Nem az csak őszinte, igaz barátnak kell lenni. Eddig minden mesésen hangzik, eddig...

Az első rész rövidre sikeredett, de a többi nagy valószínűséggel hosszabb lesz és kevésbé tömör, a fejezetek mind összefüggnek majd! 

 -Hello! - szólt bele a telefonba Sophie, Isabella legjobb barátnője.

-Na nee! - tette le a telefont Isa.

*2 órával ezelőtt

-Láttam, hogy lesmároltad a pasimat! 

-Ő smárolt le engem...

-Azt hittem te legalább az igazi barátom vagy, de úgy néz ki, hogy tévedtem.

-Most komolyan egy pasin vitatkozunk?

-Sajnos úgy néz ki. - Ezzel fejezte be a beszélgetést Isa és ment tovább a folyosó homályába, a kijárat felé. Úgy érezte vége mindennek, egyszerre mindent elveszített, legalábbis számára két életbevágóan fontos dolgot, ráadásul ez nem is az ő hibája volt, legalábbis nem egészen. Sophie csak nézte a távozó lányt és a mosdó felé futott. 

Másnap újra iskola, kezdődött előre minden, végül Isabella megbocsátott barátnőjének és a barátjának is Nicknek, hisz ő nem igazán szereti a magányt, életében sokmindenen ment keresztül, de ebbe nem mennék bele. A nap végén Stacy az osztály egyik legmenőbb csaja, aki igaz rémronda, de született vezéregyéniség, könnyen az ujja köré csavarta az embereket, meghívokat osztott a holnapi szülinapi partijára.

-Te eljössz? - kérdezte Sophie a barátnőjét.

-Nem is tudom, késni fogok. Anyunak megígértem elmegyek vele vásárolni, ne tudd meg milyen, ha megszegem az ígéretem...

-Óóó! Így már más...sőt...

-Mi sőt?

-Semmi! Semmi!

Furcsán végződött ez a mondat, ez Isának is feltűnt, de majd meglátjuk mit hoz a holnap...Pár perccel később Nick telefonja megcsördült, Sophie volt az:

-Akkor holnap, Isabella úgyis később ér be lesz még időnk, csak óvatosan.

*A parti előtt (másnap)

-Anya mostmár sietnem kéne, te is mindig azt mondod, jobb előbb odaérni, mint lekésni.

-Akkor siess, elég hamar végeztünk, hála a te ízlésednek!

-Jajj! Na gyors összekapom magam!

-Elvigyelek?

-Nem kell, mert csak hamarabb érnék oda és nem szeretnék unatkozni, Stacy mellett unalmas az élet, k*rvára nem vagyok kíváncsi a pletykáira...- aztán gyorsan el is indult a bulira, ballagott a járda szélén, csak ballagott, míg oda nem ért:

-Szia Stacy! 

-Hello Isa! Milyen ajándékot hoztál? Átveszem, te menj csak nyugodtan! Asszem Sophie fent van...Valakivel... - halkult el, de ezt már Isabella nem hallotta, sietett fel és benyitott egy szobába, pont ott volt Sophie, csak, hogy nem akárkivel, hanem Nickkel. Ezt nem tűrhette! 1 perc néma csönd, Sophie és Nick félpucéran...

-Ez most komoly?

-Nem azt mondtad, hogy később jössz?

-Siettem, de ilyen dologra távolról sem gondoltam! - s "megpofozta" őket egyenként, majd sírva kiment a szobából, majd a házból, s jól becsapta az ajtókat Stacy meg csak röhögött. Hazaért, s a szobájába elhúzódott, mostmár tényleg összedőlt a világ számára, de ez még távolról sem a vége a bonyodalmaknak.

*Hamarosan folytatás következik!